Az első kötethez tudnám hasonlítani a rám gyakorolt hatás tekintetében ezt a negyediket: nem volt üresjárat, nehezen beindulás meg unalmasabb részek, csak tiszta varázslat. Az egészet megalapozta, hogy már az első oldalon megismerjük a Szélfútta Nyárfa-lakot (nekem már majdnem erre az elnevezésre is lehetne könyvet alapozni, pláne ha az illető elvarázsolt házikó a Szellem-közben található) és bűbájos lakóit, és a későbbiekben oldalról oldalra sorjáznak a feledhetetlen szereplők, izgalmas és szívmelengető történetek, és közben azt vesszük észre, hogy elrepült a három év, és lelkünkben fájdalommal ott kell hagynunk Locsi nénit, Rebeca Dew-t és a többieket. Csak egy vigasztal, hogy a következő részben Anne férjhez megy, és vélhetőleg az sem lesz semmi. Ez  volt az a kötet, ahol a legerősebben éreztem olvasáskor, hogy igen, ez ugyanaz az érzés, mint amikor Váratlan utazást nézek, és kezd egyre inkább a szívemhez nőni az Európa kiadós változat is, meg tudom már érteni, hogy valaki miért ragaszkodik ehhez. 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr602371626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása