Kicsit nehezen indult be nekem ez a második rész, de amint megjelent Levendula néni, el voltam veszve. Kár, hogy ez csak a könyv közepe táján következett be, addig megvallom őszintén kicsit untattak a faluszépítők meg az iskolás gyerekek, holott rendkívül helyes történeteket olvastam, meg imádtam Davyt és Mr. Harrisont, de valahogy mégsem akart kerek egésszé összeállni a dolog. Aztán jött a kis kőház, a Visszhang kunyhó a csodás kerttel és egy elragadó szerelmi történettel, na én ezt várom az Anne sorozattól: lehet, hogy egy kissé szirupos, de teljesen másként, szebbnek tudom látni tőle a világot, és nekem egy könyvben majdnem ez a legfontosabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.