Én ismertettem meg tesómmal Christopher Moore-t, amikor megajándékoztam a Biff-fel, és ez az első találkozás olyan jól sikerült, hogy teljesen rajongója lett, sorra veszi a könyveit, nem kis örömömre, hiszen jómagam is meglehetősen szórakoztatónak tartom Moore regényeit. A Mocskos meló nekem még jobban is tetszett, mint a Biff, nem volt olyan hullámzó, végig fenntartotta a feszültséget, még akkor is, hogy  egy véletlen folytán előre megtudtam a csattanót. Ami nagyon tetszett: a megfelelő mennyiségű érzelmesség, ez nekem általában kell egy igazán jó könyvélményhez. Az elmúlás, haldoklás, gyász, valahogy jelenlegi életszakaszomban engem meglehetősen foglalkoztató témák, és Moore nagyon szimpatikusan írja meg ezeket a nagyon súlyos témákat,  a tőle megszokott humorral és könnyedséggel, számomra mégis olykor megragadóan mélyen. Talán emiatt is tettem le nagy megelégedéssel  a a könyvet, a kirakós darabjai megnyugtatóan a helyükre kerültek, jól szórakoztam, ugyanakkor van min elgondolkodnom is egy ideig.

A bejegyzés trackback címe:

http://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr432009586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.