Jamiet mindig is imádtam, mint személyiséget, laza srác, aki nem veszi magát túl komolyan, mégis hatalmas tudás és kreativitás lakozik benne. Be is szereztem egy-két szakácskönyvét, de valahogy a receptjeivel nem tudtam megbarátkozni. Mindig volt egy-kettő, amelyik nagyon bejött és azóta is állandó fogásként szerepel nálunk, de összességében elborzasztottak a fellelhetetlen hozzávalók, meg a fűszerek hosszú listája. Az egyszerű recepteket szeretem, a pár hozzávalóból összeütött zseniális fogások vonzanak. Ezt a kötetet már csak könyvtárból vettem ki, és első átlapozásra nem is nyűgözött le receptileg, bár be kell vallanom, hogy már akkor megfogott a hangulata, csodálatos képi világa, ami egy jó szakácskönyvhöz szerintem elengedhetetlenül hozzátartozik. Aztán most, hogy vissza kell vinni a könyvtárba, adtam neki még egy esélyt és jól le is ragadtam nála. Azon vettem észre magam, hogy élvezettel olvasom a hogyan tesmesszünk sárgarépát meg hasonló részeket, pedig nincs is kiskertem, de még az is lehet, hogy ez változik, mert Jamie nagyon meghozta a kedvemet a hobbikertészkedéshez. Mindenesetre egy nagyon jól összeszedett, kitűnően tagolt szakácskönyvet olvashattam, és jó pár ötletét kis is fogom próbálni, kezdve a grillkajákon, hiszen most annak van szezonja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.