Ezt is kölcsönkaptam, mint az első részt. Kíváncsi voltam azért valamennyire, hogy mit lehet még kihozni ebből a sztoriból, de a végét már szinte csak átfutottam, annyira untatott Fejős stílusa. Maga a történet nem volt rossz ez esetben, de ez az újságírói stílus, hogy mindent megmagyaráz, szájbarág, továbbra sem az esetem. A megdöbbentő viszont, hogy ennyire népszerű bír lenni. Ennek több oka is lehet szerintem, talán az első, hogy a szerző a Nőklapjával már megszerezte magának az ismertséget, és rokonszenvet, ami a mai magyar celebvilágban eladhatóvá teszi a nevével fémjelzett könyveket, a másik talán, hogy a nép ezek szerint ennyire ki van éhezve egy magyar romantikus bestseller szerzőre, és Fejős Éva jó érzékkel kihasználta a kínálkozó piaci rést. Én továbbra sem leszek a rajongója...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.